Fullmetal Alchemist-Sin

Magyar verzió

Fury: De azok az Ishbaliak csak menekültek nem?

Breda: Ja, de ha rejtegetik Scart, az már más.

Fury: Nade akkor is… amit teszünk, az már nem túlzás,

Havoc: Oh, csak nem kritizálod egy magasabb rangú személy parancsait, Fury Őrnagy Helyettes?

Fury: Ne legyél nevetséges…

Riza. Khm!

Roy: a célunk az, hogy elkapjuk Scart. Ha minden igaz, nem fogunk ellenállást tapasztalni.

Firman: Azonban… mi van akkor, ha mégis ellenkeznek? (…) nos, még mielőtt kijelöltek volna minket erre a posztra információkat, kaptunk ellenálló Ishbaliakról akiket olyan banditák támadtak, meg akik azt állították magukról, hogy a hadsereg tagjai. Nem hinném, hogy mindezek után bíznak bennünk.

Exile: Ez a minta…

Bevezetés (Alphonse)

Nem kaphatsz semmit anélkül, hogy ne áldoznál fel valamit. Valamilyen egyenértékű dolgot kell adnod azért, hogy cserébe kapjál valamit. Ez az alkímiában az egyenrangú csere alapelve. Amíg kicsik voltunk, mi is azt hittük, hogy ez az igazság.

Opening

Messze, messze, fekszenek érzelmeink,

Bárcsak visszatérhetnénk, amikor

Azok ketten ártatlanul nevettek.

Darabokra tört, úgy mintha üvegből lett volna,

Összegyűjtöm emlékképeim szilánkjait.

Csak akkor veszed észre, mi fontos neked,

Miután elvesztetted azt.

Kérlek, kérlek, állítsd meg az időt,

Kérlek szépen, vésd bele gyönyörű arcod a mellkasomba,

Ha, ha, lehet róla szó,

Fel tudok áldozni mindent,

Hogy ismét láthassam azt a mosolyt.

Armstrong: Szóval akkor te lennél… Jork J. Kimblee. Miért vagy életben?

Archer: Kimblee? A Crimson Alkimista?

Edward: Egy állami alkimista?

Archer: Már rég ki kellett volna, hogy végezzenek… méghozzá azért, mert megtagadtad a hadsereg parancsait Ishbalban.

Kimblee: nyugodtan kimondhatod. Nőket és gyerekeket egyaránt felboomoltam. És még azt a hadnagyot is, aki le akart állítani….

Kimera: Boom!

Kimblee. Alig vártam, hogy kivégezzenek, de valamiért életben hagytak.

Armstrong: És miért?!?

Kimblee: Nem’ tom. Talán ő tudja.

Armstrong: He?

Envy. Majd még pont én fogom tudni!

Pride (Envy): Meddig fogják még hagyni, hogy folytatódjon ez a káosz a központban?!?

Archer: Hallotta? Tartóztasson le mindenkit!

Armstrong: Igenis!

Edward: Heh… Sensei… (blöh)

Izumi: Már mondtam, hogy ez felesleges.

(Edward nyöszörög)

Alphonse: Kérem, várjon, Sensei.

Edward: rendben Al.

Kimera: azta!

Pride (Envy): Kétségtelen, hogy Homunculus. Ha megengedik…

Izumi: Várjon!

Kimera: Ő is lenyűgöző!

Armstrong: Bámulatos kis transzmutáció… de aki megpróbálja bántani a Führert… művészi úton kell, hogy kudarcot valljon és bűnhődjön! Haaa!

 Izumi: Kérem ne becsüljön le. Hozzá vagyok szokva az izmokhoz… de azok sokkal szebbek a magáénál.

(Armstrong hörög, gigászi harc)

Alphonse: Bratyó, mindkettejüket le kell állítanunk, mielőtt az épület összeomlana!

Edward: Akár az egész város is megsemmisülhet, ha túlzásba viszik.

(Edward visítozik)

Alphonse: Bratyó!

Kimblee: Oh? Érdekes tested van…

Alphonse: ah!

Kimblee: Csh…

Alphonse: Robbanás a levegőben?

Edward: Már hallottam ilyesmiről… ez is egy alkimista képesség mely a test felépítő részeit puskapor-szerű anyaggá alakítja, és utána hirtelen összenyomja, hogy egy nagy robbanást okozzon. Miért cseszegettek minket?

Kimera: Mi is a gyereket akarjuk!

Kimblee: És a főnökünknek dolga van veletek.

Kimera: Hahahaha!

Edward: Eh? Tényleg…?

(Kimera szenved)

Kimera: Egy pillanat! Csak nem bombát akartál belőlem is csinálni?!?

Kimblee: Mi nem tetszik?

Kimera: semmisem tetszik!

(Edward támad)

Pride (Envy): Heh…

(Wrath folyamatosan nyöszörög)

Envy. Mondta neked a Fullmetal gyerek, hogy a karod meg a lábad valójában az övé?

Erath: Igen…

Envy: Akkor ezek szerint a saját erőddel jöttél át a kapun.

Wrath: Kapu? Kapu!

Envy. Ne félj, többé már nem vagy egyedül. Akkor… ezt edd meg. Ne kéresd magad. (…) élvezd az ízét… minthogy több szász ember élete van belepréselve.

Wrath: Ember? (köpköd)

Envy: Mi a gond? Nem ízlik? Értem. Akkor asszem nem tudok rajtad segíteni. Kapasd el magad és add vissza a kezet meg a lábat neki. (…) He?! (fütyül) Neked van fogalmad az alkímiáról? Értem, annak a karnak, meg lábnak köszönheted. (nevet) Figyelj, mi a vörös kövektől növünk fel. Nem emberek vagyunk, hanem Homunculusok. És minthogy te meg tudod ezt enni… te sem vagy ember.

(Wrath kínlódik még egy soron)

Kimera: Erre Greed-samát kell megkérnünk… erre már mi sem vagyunk képesek! Greed-sama!

Kimblee: Haj-jaj, asszem egyszerűen felrobbantom az egész épületet. He?

Archer: Frank Archer alezredes vagyok… Crimson Alkimista úraság.

Kimblee. Üdv.

Archer: Tudott a führer arról, hogy életben hagytak? Vagy maga Basque Gran hozta meg a döntést?

Kimblee: Nem’ tom.

Archer: Stándékodban áll visszatérni a hadsereghez?

Kimblee: He…

Archer: Én elintézhetem.

Edward, Alphonse: Sensei! Sensei!

Edward: Az a rohadék… úgy megütött…

Alphonse: Őrnagy!

Armstrong: Ha? Ouch! Jesszusom, de fáj, nem csoda, hogy ő az Elric fivérek tanára! Legyőzött.

Edward: Köszönöm, őrnagy. Tudtam, hogy valahogy így fog elsülni… (?)

Alphonse: Rossz helyen fájlalja.

Armstrong: Oh?

Izumi: Megtörtént… (?)

Envy: Menjél csak… és tégy amit akarsz…. Hehehehehe…

Alphonse: Bratyó, úgy tűnik, hogy sensei elment.

Edward: A farncba, mi a fenének érdekli annyira az a gyerek, amikor olyan beteg?

Military1: Ti ketten, jobbról menjetek!

Military2: Mindenki, utánam!

Alphonse: menjünk. Törvénysértőnek néznek.

Edward: Az ezredes már megint gúnyolódni fog velem.

Military1: Mit mondtál? Nézd meg még egyszer!

Archer: Mi a gond? Még mindig nem tudják, hogy a Führer biztonságban van e vagy sem?

Military1: Nos, felvettük a kapcsolatot a központtal, és azt állapították meg, hogy a Führernek nem szerepelt a tervei között, hogy délre jön ellenőrzés céljából.

Archer: Az nem lehet! Hisz láttuk… (…) elfogta az Elric fivéreket meg azt a nőt?

Armstrong: Nem, mert úgy gondoltam, hogy ennek az omladozó épületnek a bitonsága sokkal fontosabb. És ezért visszajöttem.

Archer: Őrnagy! Hagyjuk… a hadsereg mellett nincs más hely, ahova mehetnének. Mindenesetre, menjen, próbálja meg ismét megkeresni a Führert.

Armstrong: Igenis!

Edward: Te tudod, hol van Sensei, nem?!?

Alphonse: Kérem mondja meg. Aggódunk az egészségéért.

Edward: Sőt, az a gyerek is egy Homunculus! Nem tudhatjuk, hogy mit fog vele tenni!

Winry: Egy hely az emberi transzmutációra… a hely, ahol Izumi-san elvesztette a gyerekét, és transzmutálta a babája testét azért, hogy feléleszthesse.

Meisun, : Te miért tudsz erről?!?

Edward: Pont ahogy gondoltam…

Winry: Azt hiszem, ott kell lennie.

Alphonse: A hely, amelyet Sensei választana… csakis olyan lehet, hogy ne okozzon kárt a környezetében, szóval ahova senki sem menne…

Winry: Yokk szigete… vagy rosszul gondolom?

(Izumi öklendezik)

Izumi: A fiam…

Wrath: Mi a baj, gyorsan tedd meg, vagy különben én öllek meg téged.

Edward: Sensei!

Envy: Hehe…

Edward: Sensei!

Alphonse: sensei!

Winry. Izumi-san4

Edward. Sensei! (…) Hagyd abba!

Alphonse: Sensei!

(Izumi köhög)

Edward: Te kis rohadék!

Izumi: Álljál le! Ez így van jól…

Alphonse: Sensei…

Winry: De ez a gyerek pont most próbált meg…

Izumi: Úgy terveztem, hogy megölöm… de én vagyok az, akinek meg kellett volna halnia…

Edward: Na de miért?!?

Izumi: Én hoztam őt létre. A kisbaba megmaradt részének és más dolgok felhasználásával végrehajtottam egy emberi transzmutációt. Az a valami, ami létrejött… tudod, hogy mi volt…

Edward: valami, ami nem ember…

Izumi: Amikor ide jöttem, ismét a kapu előtt voltam… Ed… mit láttál a kapun keresztül?

Edward: Mindent, amit csak tudni kell az alkímiáról. Úgy éreztem, mintha a világ összes tudománya elém tárult volna. Az igazság odaát volt.

Izumi: Azt mondod igazság? Számomra pokolnak tűnt. Otthagytam ezt a gyereket… (síkit)

Winry: De az nem lehet, hogy az a gyerek egyenlő itt ezzel a fiúval.

Izumi: Rájöttem, amikor ránéztem. Ha felnőtt volna, pont annyi idős lenne, mint ő. És hogyha egy Homunculus pont ezen a helyen jelenik meg, akkor annak én…

Edward: Ő is csak egy Homunculus! Egy olyan ember, amelyet valaki úgy hozott létre!

Alphonse: Hozott létre?

Izumi: Ti tudjátok, hogy egy Homunculus hogyan jön létre?

Edward: Nem, de lehet, hogy úgy hozzák létre őket, mint a kimérákat az 5. laboratóriumban…

Izumi: N…

Wrath: Nem. Az olyan idióták mint ti csupán kíváncsiságból kipróbáljátok az emberi transzmutációt. És az eredmény… egy lény, testtel és ésszel, de lélek nélkül. És ti, ezeket a lényeket hívjátok Homunculusoknak!  

Alphonse: Ez nem lehet…

Edward: Miért tudsz te erről?

Wrath: Envy, segített rá emlékezni.

Edward: Envy? Te találkoztál vele?

Wrath: Igen. Envy és a szövetségesei már jó rág megszülettek, hála azoknak a barmoknak, akik emberi transzmutációval próbálkoztak. Pont ezért akar közülünk mindenki emberré válni.

Greed: menjünk.

Envy. Kit látnak szemeim, csak nem az Ultimate Shield?

Greed: Heh… yo, Ultimate…. Várjunk csak, te jobban szereted, ha egyszerűen csak szörnynek hívnak.

Envy: Egy évszázadra elűztelek, de úgy tűnik, még mindig nem tanultál a leckéből.

Greed: Ja, bocsáss meg, a viccem elavult volna? Az újakat sajna nem ismerem.

 Envy: Mihez kedtél a koponyával?

Greed: Természetesen darabokra törtem.

Envy: értem. Valahova elrejtetted. Ismét megkeresem és elüzlek vele.

Greed: Nem foglak hagyni!

(Envy-Greed-pif-paf-puf)

greed. Úgy hallottam, hogy az új haverjaid is itt vannak.

Envy: Ehhez neked semmi közöd.

Greed. Nem, még akarok élni. És ezért szövetségesekre van szükségem.

Envy: Már túl késő.

(Sloth tornádó)

Envy: Sloth.

Greed: Sloth? Ilyen néven is született Homunculus?

Sloth: Örvendek a szerencsének, Greed. Megtiszteltetésnek érzem, hogy láthatlak.

Greed: Grr… heh. Lehet, hogy kapzsi vagyok, de okos is. Nem áll szándékomban megküzdeni két Homunculussal.

Sloth: Oh?

Envy: Heh…

Sloth: Később kell velük foglalkoznunk. Wrath hol van?

Envy. Oh, lehet, hogy éppen a Fullmetal kölyökkel van, és… hehehehe.

Sloth: Csak nem rávetted arra, hogy megküzdjön Edward Elriccel? Az eredeti terv az volt, hogy Wrathot csaléteknek használjuk, hogy ismét a Bölcsek Köve felé tereljük őket.

Envy: látni akartam a Fullmetal gyereket, annak a rohadéknak a fiát, amint reszket a félelemtől… (nevet)

Wrath: Emlékszem mindenre. A kapu mögött csak várni tudtam. Csak vártam és vártam… és közben, a testem folyamatosan nőtt. Egy napon egy idióta arra járt, és beadta a kezét és a lábát a Kapuba. Közben valami olyasmit kiabált, hogy: „Adjátok vissza az öcsémet!” így aztán úgy döntöttem, hogy elveszem a karját meg a lábát. És hosszú idő után, végre kinyitottam a kaput.

Edward: Ez nem lehet!

Wrath: Köszönöm a kart meg a lábat. Köszönöm a hiányos életet. Az irántatok érzett gyűlöletem alkalmatlan arra, hogy kifejezzem a hálámat. Nos, akkor add oda az egész testedet! És akkor emberré fogok válni! (…) Ez fájt. Nem ilyen testre van szükségem.

Alphonse: Bratyó…. Ha te nem teszed meg, akkor majd én igen.

Winry: Al, ezt ne tedd! Ő…

Alphonse: Nade! A jobb keze és a bal lába a bátyámé! Miattam, vesztette el őket…

Edward: Al…

Alphonse: Mindencélunk, hogy visszaszerezzük őket!

Közreműködtek: Kirika-san, Member-kun, Araki-neechan, Detti-chan, Dia-chan (alias didico) 

Araki-neechan: Envy, Sloth, Firman, Kimblee

Detti-chan: Edward Elric, Havoc

Dia-chan: Alphonse Elric, Fury, Wrath, Archer

Kirika-san: Breda, Winry 

Member-kun: Armstrong, Izumi-san,Meisun,   Kimera, Greed, Roy, Riza, Pride