Vonaton München határa felé.

Ed: Al, nem mondtam el valamit… ^^;

Al: Mit?

Ed: Én ő… Van egy lány, aki olyan mintha a húgom lenne és… ő is velünk fog lakni…. Illetve ő régebben is velem élt, csak, hogy ne ijedj, meg ha ő is ott lesz, mert…

Al: Ed… Nyugalom. J Ő is onnan jött ahonnan te?

Ed: Igen. De biztosan tetszeni fogsz neki. Ő nagyon aranyos. A neve Yukiko.

Al: És ő tudja, hogy én is oda megyek?

Ed: ^^; Hát ő… ^^;

Al: Ugye szóltál neki?

Ed:

Igazából… csak apát hívtam fel…

Al: Tehát nem tud arról, hogy odaköltözöm. Mi lesz, ha nem leszek szimpatikus és kidob?

Ed: Ne aggódj, ez nem történhet meg. J Tudod ő… bele volt zúgva az öcsémbe és az öcsém is belé. De Al… 13 évesen született újjá, eredetileg ő is 15 lenne, mint most te. És persze pont úgy nézne ki, mint te, csak ő szőkés barna. Nagyon fogsz neki tetszeni. J

Al: Csak azért… mert hasonlítok az öcsédre…

Ed: gyere, itt vagyunk. És ez… nem igaz, Yukiko-chan nem olyan ember. Ő egy remek embert fog látni és nem azt fogja nézni, hogy kire hasonlítasz. Hidd el, én tudom. J Ott az apám. ^^ szia apa! Ő itt Alphonse Heidrich, ő pedig itt az apám Hohenheim Elric. ^^

Al: Nagyon örülök. ^^

Ho: Szintén. ^^ Yukiko-channak nagyon fogsz tetszeni. Bár most szerintem még nincs otthon, mert dolgozik.

Ed: Mit…? És ő is tudja?

Ho: Hát persze, hogy tudja…. Ott volt, amikor hívtál ^^; Nah, de.. a kocsmában pincérnő és mellékállásban Glacier kisasszonynál dolgozik. De neki emellett is sokat segít. Menjünk.

Ed, Al: Rendben.

A ház előtt.

Glacier: Jó napot. Edward szia! Rég láttalak. Ki ez a fess fiatalember melletted.

Ed: Ő itt Alphonse Heidrich, ő velünk fog lakni. Ő pedig itt a legkedvesebb szomszédunk Glacier kisasszony. ^^

Glacier: Ez nem igaz. ^^ Örülök, hogy megismerhetlek. Yukiko-chan oda meg vissza lesz tőled. J Hohenheim úr.

Ho: Kisasszony. ^^ Mondja, Yukiko-chan itthon van?

Gla: Még nincs. Nem tudom, hol lehet, ilyenkor már rég itthon szokott lenni. Lehet, hogy valami történt vele?

Hughes: Jó napot. Edward fiam, rég láttalak. Ki ez a fiatalember melletted?

Ed: Ő itt Alphonse Heidrich, velünk fog lakni. Ő pedig itt Hughes rendőrtiszt. Mondja csak… nem látta yukiko-chant?

Hug: Még nem ért haza? Lehet, hogy valami dolga van, vagy talált egy barátot.

Ed: Ugyan már… Ez abszurd lenne. ^^;

Yu: Miért is lenne az? Azt akarod mondani, hogy csúnya vagyok?

Ed: Yukiko-chan… ^^; Hát te hol voltál? Halálra aggódtuk magunkat miattad.

Yu: Sétáltam… hiszen… félig szabad országban élünk nem?

Ed: Nem volt vicces… Bevásároltál?

Yu: Hát persze, majd hagyom, hogy éhezzetek mi? Ilyen nem létezik. ^^

Ho: Nah, én mentem is. Csak elkísértem őket. Viszontlátásra.

Yu: Hohenheim… jöjjön vissza vacsorára. ^^

Ho: Rendben.

Glacier: Uram, maga is jöhet hozzám vacsorára, vagy… szolgálatot teljesít ma este is?

Hug: Nem, nagyon szívesen elfogadom a meghívást.

Yu: Menjünk be. ^^

Ed: Jól van.

Yu: A cuccaitokat tegyétek le oda. Gondolom sok a mosni való… ami nem jó, mert utálok mosni, de most kibírom. ^^ És… azt is gondolom, hogy éhesek is vagytok.

Ed: Még szép. ^^ Mondtam, hogy egy angyal. Nah de… Yukiko-chan, ő itt Alphonse Heidrich ő pedig itt Chiaki Yukiko.

Al: Nagyon örülök. ^^ És elnézést kérek, hogy bepofátlanodtam mellétek.

Yu: Ugyan. J Van elég hely, elférünk hárman is.

Eltelt 1 év. Közben Alphonse beleszeretett Yukikoba. És… talán Yukiko is belé, de nem volt benne biztos. Hiszen… még élénken éltek az emlékei a régi időkről… Amiket Al-al töltött.

Ed: Yukiko-chan, ma később jövök. Megmondanád Al-nak?

Yu: Hát persze. De… mikor jössz haza?

Ed: Fogalmam sincs, de szia!

Yu: Javíthatatlan…

Al: Jó reggelt.

Yu: Jó reggelt. ^^ Ed, most húzta el a csíkot, annyit mondott, hogy később jön haza és, hogy mondjam meg neked… Te tudod, mire készül?

Al: Fogalmam sincs…

Yu: Hát jó… Mindegy… De azért aggódom…

Al: ^^ Te mindenért aggódsz.

Yu: … Ez is igaz…

Al: Felesleges, már nagy, tud magára vigyázni. ^^

Yu: Igazad van… tudom… Csak… nem szeretném, hogy bajba keveredjen, mert hajlamos rá.

Al: J (merengő tekintet)

Yu: Mi… mi az…?

Al: Semmi. ^^

Yu: De piros lettél… beteg vagy? Mutasd a lázad… hm… lehet le kéne feküdnöd…

Al: Nyugodj meg, semmi bajom. ^^

Yu:… Elhiszem…

Al: mennem kell… majd jövök. Szia!

Elment Al is…

Yukiko gondolatban: Nem szeretem mikor így néz… nekem rossz… és nem tudom, mi van velem… remek… majd kiheverem, mint eddig minden mást… nah, főzzünk tovább….

Este. Al megjött.

Yu: Szia. ^^

Al: Szia…

Yu: Történt valami…?

Al: Yukiko…

Yu: Mi a baj? Megijesztesz…

Al: Nem vagyok éhes…

Yu: L

És felment a szobájába. Yukiko meg utána…

Yu: Al… nyisd ki az ajtót, kérlek…

Al: Szeretnék lefeküdni…

Yu: Alphonse! Gyere ki!

Al: Minek…?

Yu: Te… ittál…?

Al: Nem akartam, hogy… így láss…

Yu: Al… miért ittál… mi a baj…?

Al: Az hogy… reménytelenül szerelmes vagyok egy olyan emberbe aki… tudom, hogy sohasem lesz az enyém, mert mást szeret… És… ez a fájdalom.. nem múlik el… akármennyit is iszok…

Yu: Feküdj le… reggel beszélünk… jó éjt…

Aztán Al elment aludni…

Ed meg jött.

Ed: Sziasztok! Megjöttem!

Yu: Szia. Éhes vagy?

Ed: Igen. Mint a farkas. ^^

Ed neki állt kajálni.

Yu: Ed…

Ed: Baj van Yukiko-chan? Hol van Al?

Yu: Lefeküdt… és…

Ed: És? Mi a baj? Történt valami?

Yu: Részegen jött haza… Miattam…

Ed: Ezt… nem mondod komolyan… mit mondott…?

Yu: Szószerint…?

Ed: Igen…

Yu: Hát… hogy „reménytelenül szerelmes vagyok egy olyan emberbe aki… tudom, hogy sohasem lesz az enyém, mert mást szeret… És… ez a fájdalom… nem múlik el… akármennyit is iszok…”

Ed: Mi lenne ha… adnál neki egy esélyt…?

Yu: Nem tudom, hogy jó ötlet lenne e… őt… nem akarnám elveszíteni de… ha vissza tudnánk menni… lehet, hogy itt hagynám… és nem akarom, h fájjon neki, ezért inkább nem…

Ed: Yukiko-chan… te is szenvedsz… Gondold át…

Yu: Lehet… és önző is vagyok… de nem… nem leszek vele. És… mind1…

Ed: Nem az. Te mondtad mindig, hogy egy esélyt mindenki megérdemel… itt az ideje, hogy ezt te is alkalmazd. Alphonse imád téged, ezt te is tudod, és ne magyarázd be nekem, hogy ő sem közömbös neked, mert úgy sem hiszem el… De amúgy… mit mondtál neki erre…?

Yu: Hogy feküdjön le, reggel beszélünk…

Ed: Megnézem. Szerintem, az lenne a legjobb, ha te is lefeküdnél és átgondolnád az egészet. Ő olyan mintha az öcsém lenne és te, meg mintha a hugim. És azt szeretném, hogy boldogok legyetek. Kérlek… gondold át ezt az egészet.

Yu: Rendben jó éjszakát.

Yukiko-chan elment aludni, Edward pedig Alphonshoz.

Ed: Al! Kérlek, engedj be…

Al: Mi az?

Ed: Jól vagy?

Al: Hát persze… Gondolom… Yukiko látni sem akar egy ideig, és nagyot csalódott bennem.

Ed: Egyáltalán nem, inkább aggódik miattad. Viszont, muszáj bocsánatot kérned ha kijózanodsz…

Al: Tudom, csak majd emlékeztess rá, kérlek…

Ed: Jól van. Jó éjszakát.

Al: Neked is.

Reggel.

Al: Jó reggelt.

Ed: Szia! Neked is.

Al: Yukiko…

Yu: Öm… mit szeretnél reggelire? ^^ Amúgy neked is. Nem fáj a… fejed…? ^^;

Al: Kicsit. ^//^;

Ed: Van gyógyszerünk?

Yu: Valahol lennie kéne… de fogalmam sincs hol. Mindjárt megnézem. ^^

Megnézte, talált is.

Ed: Vedd be, jobb lesz.

Al: Jó… L

Yu: Nos… akkor mit szeretnél reggelire? ^^

Al: Bármit.

Yu: Tojás rántotta?

Al: Az, jó lesz.

Ed: Bezzeg tőlem meg sem kérdezted…

Yu: Mert te minden reggel ezt eszed… ^^; Jut eszembe… ma később jövök haza. Ki ér haza időben?

Ed: Én ma korábban jövök. Al?

Al: Én is. Szerintem veled.

Yu: Remek. Megfőzök meg minden, de segítenem kell a kocsmában. Ne haragudjatok.

Ed: Nyugi. Mi is dolgozunk, tudjuk milyen.

Yu: Akkor jó. J

Ed: lehet, hogy meglátogatunk.

Yu: Szerintem… nem kéne… ^^;

Al és Ed elmentek.

Ed: Jobban vagy? Emlékszel valamire?

Al: Semmire…

Ed: Akkor tájékoztatlak róla, hogy bocsánatot kell kérned Yukiko-chantól a tegnapi viselkedésed miatt. De ne aggódj, nem haragszik.

Al: Nagyon… ostobán viselkedtem, csak… imádom…

Ed: Beszélned kéne vele… és józanon…

Al: Tudom… de nem merek…

Ed: Akkor kapd össze magad. Esetleg várd meg, holnap úgy sem kell dolgoznunk. Tényleg ne haragudj a tegnapiért. De el kellett valamit intéznem az egyetemen.

Al: a lényeg, hogy ma megint minden visszatér a rendes kerékvágásba. Velem dolgozol.

Ed: Igen. J

Este.

Ed: Yukiko hívott, hogy mindjárt hazajön. Várd meg.

Al: Rendben.

30 perccel később.

Ed: Nah, már itt is van.

Yu: Sziasztok! ^^

Ed: Szia, én mentem alukálni. Reggel beszélünk. Sziasztok, jó éjszakát!

Yu: Szia… hm… ez furcsa… nem szokott ilyen korán lefeküdni… vagy… én vagyok hülye…?

Al: Nem… csak…

Yu: Csak…?

Al: Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésem miatt és… nem emlékszem mit mondtam neked, de azt is nagyon sajnálom, és remélem, nem sértettelek meg vagy ilyesmik…

Yu: Nem, nem sértettél meg. Csak… meglepődtem… Viszont… beszéltem Eddel és… az én hibám… miattam volt az a tegnap esti…

Al: De, ez nem igaz.

Yu: Akkor még is ki miatt rúgtál be…?

Al: …

Yu: Na látod…

Ed lejött.

Ed: Nem tudok aludni… ^^;

Yu: Mondtam én. ^^

Ed: Ne haragudjatok.

Yu: Miért tennénk? Nem zavartál meg semmit… csak megmentetted Al-t egy fejmosástól.

Ed: tudjátok mit… Visszajövök fél óra múlva…

Elment megint, de azért hallgatózott…

Al: Jó éjszakát…

Yu: Nem mész sehova. Hanem végig hallgatsz. Ülj le, kérlek.

Al: Rendben… de ezek szerint nagyon utálsz…

Yu: Hülye vagy te. Dehogy utállak. ^^

Al: Az a baj, hogy te… Al-t szereted és én… soha nem leszek olyan, mint ő…

Yu: Nem azért szeretlek, mert hasonlítasz rá és még a neved is ugyan az. ^^ Hanem saját magadért.

Al: Szeretsz? Gondolom… mint egy barátot… én viszont…

Yu: Tudom… ezért… holnap eljössz velem sétálni, és nem fogadok el nemleges választ. ^^

Al: Mi…?

Yu: Jól hallottad. ^^ Nah, most pedig én megyek aludni… jó éjszakát. ^^

Elment, de előtte adott Alnak egy puszit.

Ed: Gondolkodtál…?

Yu: Igen, nagyon sokat. És igazad volt.

Ed: neked volt igazad. ^^ Jó éjszakát.

Yu: Neked is. ^^

Reggel…

Meg reggileztek.

Ed: Hova mentek?

Yu: Sétálni. Szeretnél jönni?

Ed: Még van egy kis dolgom, menjetek csak. ^^

Yu: Rendben.

A park fele.

Al: Én ő…

Yu: Ne haragudj…

Al: Miért…?

Yu: Igazából… nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni…

Al: Gondolom… nincs esélyem nálad azok után…

Yu: Nem… hogy mondjam… Nem erről van szó. Csak… ha össze is jönnénk... én nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak azért vagyok veled, mert hasonlítasz rá.  

Al: Mi…?

Yu: Szeretnék veled lenni… tényleg… de… kicsit megijesztettél a múltkor… aggódtam miattad.

Al: Sajnálom… nem tudom mi ütött belém akkor… én… igazán rosszul érzem magam emiatt…

Yu: Semmi baj.

Al: Yukiko-chan… tudnál engem szeretni…?

Yu: De hiszen én most is szeretlek. ^^

Al: Tudod, hogy gondolom.

Yu: Hát persze. És igen, csak… tudod, attól félek, hogy te is elhagysz… és…

Al: Soha nem hagynálak el, mert szeretlek és imádlak. Csak… adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam.

Yu: De… nem iszol többet.

Al: Nem, nem fogok. Ezerszer többet érsz nekem.

Yu: ^//^

Al: Szeretlek, és szeretném veled leélni az életemet.

Yu: Szintén. ^^

És elcsattant a várva várt csók, amire Al várt.

Visszamentek kézen fogva.

Ed: Nah? Mi van madárkáim? Ilyen sok időbe tartott, hogy összejöjjetek?

Yu: Nagyon vicces valaki. Mentem főzni.

Ed: Hm. Nagyon vigyázz rá. Nagyon szeret.

Yu: Tudom. ^^

Ed: Nah, gyere Al.

Al: Hova?

Ed: Ünnepelni. ^^ Hiszen, nem minden nap jössz össze álmaid nőjével. ^^

Al: Igazad van, de… megígértem Yukiko-channak, hogy nem iszom…

Ed: nem fog megharagudni érte. Nah, gyere. Szia, majd jövünk!

Yu: Javíthatatlanok. ^^

Ui: Folytatása következik majd. ^^